"Merj szeretni és szeretetet elfogadni."
" A bátorság azt jelent, nem félünk a bírálattól. Magunkra támaszkodunk, készek vagyunk vállalni tetteink következményeit és okulni belőlük. Azt jelenti, bízunk magunkban, és el merjük vágni azokat a zsinórokat, amelyekkel mások a szeszélyeik szerint akarnak rángatni. " (Dyer Wayne)
Mivel ma délutánra esőt ígértek, a legtöbben igen korán akartak indulni. Négy órakor már nagy nyüzsgés volt, mi is felkeltünk. Ismét a mosdóban csomagoltam. Ettem a reggeli büféből egy szelet zsíros kenyeret, hiszen egy almán kívül nem volt semmi ennivalóm. Ja, de mégis! Tegnap a vacsoránál elcsomagoltam 2 kis darab kenyeret.
5:10-kor tudtunk elindulni. Szerencsére találtunk még Ászáron egy korán nyitó boltot. Vettem 1 zsemlét, 1 paradicsomot és 1 kis májkrémet. Most már nyugodtan néztem a nap elébe, éhezni már nem fogok. (Akkor még nem tudhattam, a májkrémet csak itthon fogom megenni.
Indul a 6. nap
10 km után értünk Bársonyosra. Nagyon gyorsan fogytak a kilométerek, jó tempóban gyalogoltunk. Pihentünk a falu központjában, ahol padok voltak és volt egy utcai csap is, így vizet is tudtunk vételezni. Egy jó negyedóra pihenő után már indultunk is tovább.
Pihenő Bársonyoson
Tápszentmiklóshoz közeledve először a református templom tornyát láttuk meg, de a faluba beérve a katolikus templomig mentünk, ahol a katolikus hívek nagy szeretettel és bőséges reggelivel fogadtak minket. A templom előterében volt megterítve. Volt ott minden, szendvics, zsíros kenyér, sós és édes süti, bor, pálinka, ásványvíz. Ahogy ott falatoztunk, egy öreg nénit láttunk sántikálni a templom felé. Juliska néni, mint megtudtuk, minden évben rétest süt a Jakabos zarándokoknak, majd felpakolja a gurulós járókeretre. Elcsoszog a templomig, hogy megkínálhassa a vándorokat. Nagyon megható volt látni és megölelni ezt a csupa szív idős asszonyt. Közel 1 órát időztünk itt, majd indultunk tovább.
Juliska néni a járókerettel, Ibolya meghatódva köszönti
Tápon megnéztük a katolikus templomot, amit szintén a mi tiszteletünkre tartottak nyitva. Egy kis pihenő után nekivágtunk az utolsó 8 kilométernek. De a falu végén még betértünk egy vendéglőbe, ahol finom kávét ittunk. Egy falubeli férfi pedig pár szem sárgabarackot adott útravalónak.
A tápi templom orgonája ....
....és fésűkagylós padjai
Már túl voltunk a mai szakasz nagyobb részén és még mindig dél előtt járt az óra.
A kishegyesi emlékoszlop nagyon meghatott szépségével. Az ökumené jegyében készült faragott emlékoszlopnál áldotta meg a bencés főapát az egész magyarországi Szent Jakab zarándokutat. Utána viszont sikerült ismét szépen eltévednünk. Megkevertek a turistajelek, nem voltunk eléggé figyelmesek, pedig csak egyenesen kellett volna tovább mennünk, de mi jobbra kanyarodtunk. Egy zarándoktársunk futott utánunk, kiabált, integetett, hogy felhívja magára a figyelmet. Szerencsére Ibolya éppen a kukoricás felfedezése miatt megállt, így én is hátrafordultam és észrevettem az integető hölgyet. Visszafordultunk és hálás szívvel köszöntük meg a figyelmeztetést. Csak pár száz méter kitérőt jelentett ez a figyelmetlenségünk.
Az ökumenikus emlékoszlop
Jelek, amelyekre mindig nagyon kellett figyelni
Gyönyörű helyeken bandukoltunk. Reggel korán még nagyon beszédesek voltunk, itt már csak lépegettünk némán. Kezdtünk fáradni.
Pannonhalmához közeledve egy kedves házaspárral tartottunk egy darabig. Ági és Gyuri, tavaly jártak a Caminon. Sok rossz élményük volt, kellemetlen magyar útitársakat szereztek, akik sok keserűséget okoztak nekik. Ági csak úgy tudta az esetet lezárni, hogy még a Caminos naplóját is elégette.
Hosszú és fárasztó emelkedőn értünk el az Apátság épülete elé. Majd a hegy másik oldalán ballaghattunk lefelé. Ezt a szakaszt ki is lehetett volna hagyni, mehettünk volna rögtön a faluba, de mi, elszánt zarándokok, sosem hátráltunk meg egy kis emelkedőtől. Nagyon ügyesen fél kettőre érkeztünk meg a szállásra. Éppen elkezdett esni az eső, mi még nem áztunk meg, de a zsákjainkra felhúztuk az esővédőket. A tágas tornateremben bevackoltuk magunkat. Volt egy fedett bicikli tároló, oda teregettük a kimosott ruháinkat. Éjszakára pedig a tornaterem bordásfala volt a ruhaszárító. Úgy számoltam, ma mostam utoljára, most már kihúzom hazáig.
A helyi boltban vettem egy kis ennivalót vacsorára. 1 paradicsomot, fél liter tejet, 1 zsemlét és 4 szelet szalámit. Megvolt még a reggel vásárolt ennivalóm is, hiszen napközben kaptunk enni Tápszentmiklóson. Készítettem egy szendvicset, amit becsomagoltam holnapra, a többi ennivalómat mind megettem. Megállapítottam, hogy ezen a zarándokúton nem fogok fogyni, olyan sok finomságot kapunk mindenfelé.
Este hatkor volt a kőletétel a pápai keresztnél. Nagyon megható volt a kis ünnepség. Szakadó esőben álltunk ott, a nyugdíjas József atya mondott beszédet, valaki tárogatózott, majd sorban letettük a köveinket, amit otthonról hoztunk, a kereszt lábához. Már vége lett az ünnepségnek és oszladozott a csoport, amikor odaálltam a kereszt elé és elkezdtem énekelni a Himnuszt. Sorban kapcsolódtak be társaim az éneklésbe és a végén ,már mindenki együtt énekelt. Még a Székely himnusszal is megtoldottuk. Nagyon megható volt, végig sírtam, nyeldestem a könnyeim rendesen. De nem voltam ezzel egyedül, férfiak, nők ,remegő szájjal álltunk a kereszt előtt.
Este mise volt, mezítláb ballagtam a falun keresztül, nem akartam a bakancsomat eláztatni, a strandpapucs, amiben mentem, meg nagyon csúszott.
Ma visszajött Irénke, holnaptól folytatja az Utat.
