„Merj bízni a gondviselésben.”
„ Ha rugalmas vagy és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.”
Reggel már korán nagy volt a mozgolódás, így mi is felkeltünk és 5:50-kor el is indultunk. A faluból kifelé haladva egy ház előtt ismét egy asztalka volt megterítve a zarándokoknak. Egy házaspár készített ki zsíros kenyeret, paprikát, ásványvizet, őszibarackot. Megint csak elérzékenyültem, mikor mindezt megláttam. Mindent megkóstoltunk és szeretettel öleltük meg egymást ismeretlen vendéglátóinkkal. Így most már a reggelink is megvolt, bár egy kicsit későbbre terveztem a tegnap vásárolt dolgokból. Az elemózsiámat pedig cipelhettem tovább magammal.
Kora reggeli vendéglátás a tarjáni főutcán
A falu végén rögtön keményen emelkedni kezdett az út és kisebb szakaszok kivételével így is maradt 12 km-en át. Kb. 7 km után érkeztünk Vértestolnára, ebbe a nagyon szép fekvésű faluba. Megnéztük a templomot és a mellette lévő udvarban, ami zarándok pihenőhely, pihentünk egy jót. El lehetett menni WC-re is. Majd nekivágtunk az újabb 5,5 km-es igen erős emelkedőnek. Csodálatos erdős részen kaptattunk fölfelé. Szakadt rólam a víz, de jó tempóban törtettem előre. Útközben a Hideg kút forrásnál feltöltöttük palackjainkat a valóban hideg forrásvízzel, ittunk, mosakodtunk egyet és mentünk tovább. Az utunk legmagasabb pontját elérve, a Kovácsi Rotundánál pihentünk egyet, ami egy Árpád kori település kőtemplomának romja. A Gyöngyök útján túrázók egy köszöntő üdvözletet rejtettek el a kövek között, amit sikeresen megtaláltam. Meghatódva olvastuk a biztató, bátorító sorokat és a mellékelt verset.
Megtaláltam az elrejtett üzenetet
Reményik Sándor
IstenarcEgy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
Rövid pihenő után, most már mindig csak lefelé indultunk tovább. Gyönyörű erdei úton haladtunk. Keresztek, kálvária stációi voltak az utunk mellett. Nagy élmény és térdízületeket próbáló szakasz volt. Ma egész nap botokkal mentem, de nagy szükség is volt rájuk, úgy a meredek emelkedésnél, mint az ereszkedésnél is.
Baj, majd Tata következett. Tata legelején a Kisfüttyös kocsma árnyas kertjében pihentünk egy jót. Ibolya és Irénke kávéztak egyet. Én csak leápoltam lábaimat, pedig tudtam, nemsokára célba érünk. A pihenő után újult erővel, de a melegtől igencsak szenvedve értünk be a szállásra, ami a Vaszary iskola tornaterme volt. Fél kettőkor már ott is voltunk, nagyon jól jöttünk a nehéz terep ellenére.
Beértünk Tatára
Irénke ma elment haza, majd Pannonhalmára fog visszajönni, onnan folytatja az utat.
Zuhi, mosás, teregetés, pakolás után ettem egy jót, megettem a 2 zsemlémet, amit még tegnap vettem és cipeltem magammal egész nap. Majd elmentünk egy közeli Sparba. Vettem fél liter hideg kakaót, 1 paprikát, 2 zsemlét, 10 dkg szeletelt sajtot. Ez lesz a holnapi elemózsiám, szalámi maradékom még van. Ja, a hideg kakaót ismét benyaltam egyből.
Visszamentünk a szállásra és pihentem egyet a tornaterem viszonylag hűvösében. Kint forróság volt, izzott minden. Nagyon örültünk, hogy olyan korán indultunk reggel, így a délutáni forróságtól megmenekültünk.
Szállásunk Tatán
Az ágyam minden holmimmal
Este hatkor mise volt a közeli templomban. Tele volt a templom, egy bencés gimnazistákból álló biciklis csapat is ott volt.
Ismeretlenek sütit és gyümölcsöt hoztak a szállásra, nekünk, zarándokoknak. Nagyon megható ez a mindenütt tapasztalható jószívűség.
Holnap vasárnap. A napokat számlálom, de egyébként nincs semmi hírünk a világról. Jó ez a csend, ami körülvesz napközben. Sokszor órákon keresztül meg sem szólalok. Járnak a gondolataim, sokat gondolok családomra, szeretteimre, barátaimra és azokra is, akik már nincsenek köztünk. Újra és újra megfogalmazódik bennem, mennyire hiányzik az édesanyám, akit már 17 éve elveszítettem.
A mai napnak volt még egy nagyon megrázó eseménye. Három éve a Caminon, már Santiago de Compostellához közeledtünk, amikor összetalálkoztunk egy magyar hölggyel. Julika győri állatorvos, aki csatlakozott hozzánk, és az utolsó napot és éjszakát együtt töltöttük. Megbeszéltük, hazaérkezésünk után majd keressük egymást, de ez valahogy elmaradt. Most eszembe jutott, hogy az utolsó szállásunk Győrben lesz, ezért felhívtam Julikát, hogy találkozzunk és beszélgessünk egy kicsit. Nagyon szomorú hírt kellett megtudnom. Julika egy otthoni baleset következtében lebénult és már három éve tolókocsiban van. A hívásomnak viszont nagyon örült és a férje megígérte, eljön értem autóval és elvisz hozzájuk, hogy így találkozhassunk. Nagyon megrázott ez a szomorú hír.
Képek a 3. napról
