Merj az úton maradni
" Boldog és bölcs, aki azzal ébred: ma jobb akarok lenni, mint tegnap voltam" (Fénelon)
Este azt kérték a szervezők a csapattól, 6 óra előtt ne mozgolódjon senki, ennek ellenére már 5 óra előtt olyan nyüzsgés volt, hogy én is felébredtem és már nem is tudtam visszaaludni. 6 előtt 10 perccel aztán én is felkeltem.
Tegnap este kaptunk adományba fonott kalácsot és baracklekvárt, így volt lehetőség ingyen reggelizni. Megettem két szelet kalácsot, finom volt.
Hét óra előtt 10 perccel indultunk. Ma a Sokorón mentünk volna keresztül, de a helyiek figyelmeztettek, a tegnapi eső miatt, nem lehet felmenni a hegyre. Ezért a főúton gyalogoltunk, ami a nagy forgalom miatt nem volt sem kellemes, sem biztonságos. Különösen akkor, amikor a kamionok, vagy teherautók húztak el mellettünk lassítás nélkül. Egymás után ballagtunk az út szélén.
Rövid időn belül Écsre értünk, ahol megnéztük a templomot.
Innen a 82-es úton (útszélen) mentünk tovább. Ezen a szakaszon nem nagyon volt lehetőség a befelé fordulásra. Autók, kamionok robogtak el mellettünk. Megkönnyebbülés volt beérni Nyúl faluba. Ezt a helységet az igazi Jakab út nem érinti. A szervezők szalagokkal jelölték ki a falu mellékutcáin az ideiglenes útvonalat. Találtunk a falu közepén egy jó kis pihenőhelyet, asztallal, padokkal. Megpihentünk egy kicsit, megettem a tegnap csomagolt szendvicsemet, megszellőztettem a lábaimat és egy fél óra után indultunk tovább.
Ráérősen ballagtunk, hiszen Győrújbaráton az egész csoport közös ebéden vett részt. Az evangélikus templom udvarán gyülekeztünk. Mire odaértünk, már elég sokan ott voltak. Egy nagy sátor volt felállítva, alatta asztalok, padok. Innivaló és pogácsa már az érkezéskor oda volt készítve. Az ebédig még bőven volt idő, ezért leheveredtem a fűbe és próbáltam pihenni. Ez annyira jól sikerült, hogy még aludtam is egy keveset. Jólesett a napocska melege, még az sem számított, hogy a föld egy kicsit kemény volt.
Közben megérkezett az evangélikus lelkész is. Mindnyájan bementünk a templomba, ahol egy rövid istentiszteletet tartottak a zarándokok köszöntésére és tiszteletére.
Mire vége lett az istentiszteletnek, megérkezett az ebéd is. Nagyon finom gulyás volt, kenyérrel. Rengeteg sütit és pogácsát is kínáltak a lelkes önkéntesek. Gondoltuk is, tele gyomorral nem a legjobb gyalogolni, pedig az út nagyobb része még hátra volt.
A ménfőcsanaki templomnál maga a plébános úr várt minket kedves szavakkal, hideg vízzel, házi szörppel és ismét pogácsával. Mindent megkóstoltunk, megnéztük a templomot, begyűjtöttük a pecsétet és indultunk tovább.
A ménfőcsanaki templom gyönyörű ólomüveg ablaka
Utunk egy tájvédelmi körzeten vezetett keresztül. Átkeltünk egy kis hídon a holt Marcal ágon, majd egy deszkaösvényen elértünk egy kilátóhoz. Nem sokkal később rákanyarodtunk a Rába töltésére és hosszas gyaloglás után, itt értünk be Győrbe.
Kicsit nehezen haladtam, mert egy hirtelen mozdulatnál becsípődött a forgóm, ami minden lépésnél fájdalmas volt. Mivel láttam, éreztem, magától nem nagyon akart helyre csusszanni, bevettem egy fájdalomcsillapítót, aminek egy fél óra múlva már kezdtem is érezni a jótékony hatását. Ennek a szakasznak volt még egy kellemetlen része is. A töltésen végig kavicsos volt az út. Hát az én cipőm talpa bizony eléggé el van kopva, helyenként a recékből már semmi nincs, ezért a köveket igen csak éreztem. Meg is lett az eredménye, VÍZHÓLYAG! Igaz csak egy, nem túl nagy, a jobb talpamon a hüvelykujjam tövében. Utánaszámoltam, ebben a cipőben kb. 1500 km gyaloglás van benne.
Már elértük Győr bevezető utcáját, amikor hirtelen beborult az ég és elkezdett szakadni az eső. Gyorsan esőfelszerelésbe öltöztünk és úgy ballagtunk tovább. Jó sokat kellett mennünk a városban, mire megérkeztünk a szállásra, ami most a bencés gimnázium kollégiumában volt. Itt négyágyas szobák voltak. Megörültünk a rendes ágyaknak és a külön fürdőszobának, wc-nek.
Rendbe raktuk magunkat és elindultunk a városba. Eléggé fáradt voltam, de egy kicsit körül akartunk nézni. A boltban csak ásványvizet és sós napraforgómagot vettem, volt 2 szelet kenyerem és sajtom, gondoltam, azzal már kihúzom a holnapi napot. Megcsodáltuk a templomot, elég gyorsan visszamentünk a szállásra. Jó lett volna lefeküdni, nagyon fáradt voltam, de este az alagsorban az utolsó összejövetelünk volt, ahol azért illett megjelenni.
Dóri ismertette a holnapi útvonalat és tartott egy kis búcsúbeszédet. Mindenki kapott ajándékba egy fa kagylót a jakabos emblémával. A végén még boroztunk is egy kicsit, aztán mentünk aludni.
Ma szerettem volna találkozni Julikával, de sajnos egy családi betegség miatt erre nem kerülhetett sor. Pedig nagyon készültem rá. Megbeszéltük telefonon, ha rendeződnek a dolgok, mindenképpen találkozunk, mindenképpen meglátogatom.
Holnap véget ér a zarándoklat, szinte hihetetlen.
Nagyon gyorsan elaludtam és reggelig aludtam, minta bunda.
