"Merd elengedni a felesleges dolgokat."
Bocsáss meg és meggyógyulsz! Nézz el mindent, amit ellened elkövetnek, és sok bajnak nézel elébe. (Lewis Benedictus Smedes)
Tegnap este elhatároztuk, hogy korán kelünk és indulunk minél előbb, hiszen ismét kánikulát jeleztek a mai napra. Még négy óra sem volt, többen elkezdtek mocorogni. Kimentem a mosdóba, de utána már nem tudtam visszaaludni. Ibolya is ébren volt, gondoltuk, akkor rajta, induljunk. Mindenemet beledobáltam a hálózsákba és a mosdóban egy padon, szép nyugisan összecsomagoltam. 5 –kor indultunk, de egy korán nyitó kisboltnál megálltunk, vettem 1 paprikát, 1 zsemlét, ezeket elcsomagoltam, fél liter tejet pedig ott helyben megittam. Jó hideg volt, nagyon jól esett. Kb. egy negyed órát időztünk a boltnál, majd nekivágtunk az útnak. Nem volt hosszú a mai táv, de a hőség miatt tudtuk, nem lesz könnyű.
15 km után értük el Etét, 9 órára már ott is voltunk. Nyomtuk keményen a kilométereket, ki akartuk használni a reggeli viszonylag kellemes időt. Közben csak kétszer álltunk meg inni és pisilni. Ez utóbbira a kukoricatáblák igen alkalmasak voltak. Csak 4-5 soron kellett átmenni, máris teljes takarásba került az ember. Biztos, ami biztos, én mindig 12 sor kukoricán mentem át. Jókat nevettünk ezen.
Etére beérve a református templomba tértünk be, ahol vízzel és kávéval kínáltak bennünket és kaptunk pecsétet is. Majd a faluház udvarára térhettünk be, ahol árnyas padok, asztalok mellett pihentünk egy órát. WC, lábápolás, reggeli, ezzel töltöttük az időt. Megtettem minden tartalék elemózsiámat. Volt még egy kis sajtom, igaz a szeletek egy tömbbé álltak össze a melegben, de azt ettem a reggel vett zsemlével és paprikával. Jólesett a pihenő, megújult erővel indultunk tovább.
Igen meleg volt, pár perc után már folyt rólam a víz. Egy utcai kútnál teleengedtem a kalapomat vízzel, úgy tettem a fejemre. Eténél kereszteztük a 13-as utat. Itt kötöttem ki a nemzeti színű szalagomat, amit indulás előtt Szilviától kaptam.
Mezőgazdasági területeken, különböző minőségű és nehézségű földutakon ballagtunk. Szinte sík volt a terep, de a hőség miatt eléggé szenvedtem. Egy mezőgazdasági telephez érve, egy árnyas fa alatt ittunk egyet, amikor észrevettem, hogy nem túl messze egy magyar zászló lengedezik. Gyorsan indultunk is tovább és még a könnyeink is kipotyogtak, amikor odaértünk. A kisbériek, pontosabban ászáriak vártak minket terített asztalokkal, kitelepülve a határba. Volt ott minden: kenyér, tepertőkrém, kacsazsír, libazsír, hagyma, paprika, édes és sós süti, hűtött ital, bor, pálinka. Én két szelet kenyeret ettem meg, mellé egy hideg fröccsöt ittam, nagyon jól esett. Persze a sütit és a pogácsát is megkóstoltam. A földre egy nagy ponyva volt leterítve, még pihenni, heverészni is lehetett volna.
Az ászáriak fogadása kint a határban
A zarándok árnyéka
Nem időztünk túl sokáig, indultunk tovább, már csak 4 km volt hátra. 12 órára be is értünk Ászárra. Az iskola melletti sportcsarnokban voltunk elszállásolva. Sokkal jobb, mint a tegnapi tornaterem, tágas, levegős. Fürdés és mosás után átballagtunk a templomba, ahol ismét sok-sok sütivel, pogival és hideg ásványvízzel vártak minket. Ettünk- ittunk, majd visszaballagtunk a szállásra. Szundítottam egyet, majd írtam a naplómat.
Egész jól bírtam a napot, semmi extra bajom nincs, csak nagyon fáradt vagyok. Ma útközben fájdogált a lábam, főleg az alsó lábszáram. De nincs vízhólyagom(egyelőre), ami nagyon fontos, mert alig van ember, aki ne szenvedne a vízhólyagoktól. WC-re is sikerül minden nap elmenni, ehhez lehet hozzájárul az útszélen gyakran fellelhető gyümölcskínálat (szilva).
A sportcsarnok érdekes képet mutatott délután fél ötkor. Mindenki heverészik, pihen, vagy csendben beszélget. Tulajdonképpen csuda jó dolgunk van! Semmi háztartás, semmi kerti munka, semmi család. Csak lenyomjuk a napi kilométeradagot és kész.
Ma sokat sírdogáltam útközben, sok szomorú gondolat kavargott bennem. Sokat gondolok szeretteimre, a családomra, édesapámra, húgomra. Jutka pedig minden gondolatomban ott van, minden lépésemet kíséri. Vannak olyan képek, amelyeket már eleve úgy készítek, Jutkának ezt látni kell, vannak olyan pillanatok, amelyeket csak ő tud majd megérteni.
Este a zarándokmise után közös vacsora volt az iskolai menzán, zöldbabfőzelék, fasírozott és hideg víz.
Már sötétedett, amikor Feri telefonált, megy haza Bécsből és éppen Kisbérnél jár. Mondtam neki, mi is éppen ott éjszakázunk. Bejött hozzám, nagyon örültem neki. Beszélgettünk egy jó fél órát. Hazaküldtem 1 mellényt, 1 pólót és 1 pár zoknit, nem lesz rá szükségem, biztosan tudom, Ennyivel is kevesebbet kell cipelnem. Az esti megbeszélésen nem voltam, lefeküdtem aludni.
Egy széles és egy keskeny, alig látható út
Egy zarándok lába ( nem az enyém, arról majd a 8. napon lesz egy fotó), és nem ez volt a legrosszabb
